Mawu és Lisa 

Varázslatos éjszakánk lesz, ritka közelsége a holdnak fényessé tette az egész világot, főleg ott, ahol a felhő nem is takarta. Ilyen szempontból mi szerencsések voltunk, ugyanis Kétou városában a hold 7 óra után megérkezett és lassan emelkedett egyre feljebb és feljebb de mégis közel maradt. Házunk tetejéről próbáltuk megörökíteni azt, amit otthon nem véltek látni az emberek. Semmi baj, elvileg 2034-ben ismét ilyen közel merészkedik. Nagyon sok mitológia szerint a telihold a hideg eljövetelét hozza, nahát igen, otthon lehavazott, Afrikában egyre melegebb van. Szerintem, amíg otthon lehűl az idő, itt egyre feljebb emelkedik a hőmérséklet. Néha olyan melegem van, hogy már a meleg ráz, nem hideg. Nem tudom minek tudható be, de csípi a bőrünket a meleg, nincs sebünk vagy egyéb nyílás, de mégis olyan érzés, mintha kék-szeszt öntenének a felhorzsolt térdünkre. 

Ma ebben a hőségben Mesivel elsétáltunk a szemben lévő bodéba, zöldséget venni. Körülbelül 30 méter a távolság, de alig vártuk, hogy árnyékot érjünk, és amikor megékeztünk hosszú utunkból, ott volt ez az alig 9 éves kislány, aki hámozott narancsot árult, a fején. Járta az utcákat egy 30 literes vödörrel a fején, hogy 70 baniért adjon el 6 darab hámozott narancsot. Kifizettük a narancsot, és nem történt semmi, Mesivel tanakodtunk mi legyen, mit akar – később rájöttünk, hogy szegény nem tudja levenni a fejéről. Istenem – egy pillanatra megint a szégyen kerülgetett szédüléssel egyetemben, szemével arra kért, hogy segítsek levenni a vödröt a fejéről, levettem, ha nem volt 20 kiló az egész, akkor egy deka sem. A kislány vékony volt, hosszú szoknya, kendő a fején és valami keményített dolog, ami tartani tudja a vödröt, aztán visszatettük az árut, ő mosolygott, öröm volt a szemében, nem szenvedett a melegtől vagy a tehertől – legalábbis nem mutatta és tovább ment, mi futólépésben tértünk haza, a kicsit hűvösebb házba, ahol már ülve nem izzadunk, ám ha már elsétálunk a konyháig akkor biztos.

 Visszatérve a holdra, Afrikában azt mondják, ilyenkor nagyon sok minden történik, rengeteg mesét kötnek a teliholdhoz és hihetetlen nagy erőt tulajdonítanak neki. A vudu vallás legnagyobb varázslatait ilyenkor végzik, azt mondják, a hold ereje segíti őket kívánságuk elérésében, úgy tartják, hogy, aki ilyenkor öli meg az oroszlánt, azt örökre szerencse kíséri. Ugyanakkor nagyon sok törzsben a teliholdra, mint gonoszra tekintettek, aki megette az összes zsákmányukat és, ami miatt éheznek. Imádságok, dalok szólnak a holdhoz, amelyben visszakérik a nem létező javakat. Ám számomra a legkedvesebb egy nagyon híres benini történet, aminek főszereplője Mawu és Lisa, ahol az igaz szerelmet testesíti meg a Telihold és a Nap, ami Afrikában elnyomás alá került, legalábbis sokak szerint. De milyen érdekes, valóban léteznek előre megtervezett házasságok, olyanok, amik már egész pici korban megterveznek, mégsem olyan szörnyűek, amilyennek hangzik. A törzsekben az előre megtervezett házasságoknál oda figyelnek a gyermekkora, hogy a kislány és a kisfiú együtt nevelkedjen, együtt játszanak, tanulnak, egészen addig, amíg számukra is egyértelművé válik, hogy ők egymásnak vannak teremtve, mint a hold és a nap. A történetben Mawu a hold és Lisa a nap szerelmükkel teremtették meg az univerzumot és az életet és ők ketten őrködnek éjszaka és nappal felettünk. Itt a nők nem számolják az ovulációjuk időpontját, nem használnak periodikus naptárakat az okostelefonon, mert ők úgy gondolják, hogy teliholdkor a legtermékenyebbek, szintén a történet miatt. A mitológia eredeti változata nagyon sok mindent elárul róluk és messzi földrészekre is elterjedt … ennek a tudatlannak vélt népnek annyi szép tudása van.

Varázslatos a hold, nem igaz? Arra gondoltam, hogy olyan messze vagyok otthontól és mégis olyan közel. Aztán a barátaimra gondoltam otthon, Budapesten, Londonban, Amerikában, Ázsiában ... Ugyanaz a hold, ugyanabban a formában, ugyanazt a fényt veti ránk itt Afrikában, mint otthon Keresztúron és bárhol máshol a világon. 

Nagyon sokszor a tudomány nem egyéb, mint egy megvizsgált varázslat, amit nem tudunk megmagyarázni. - mondta Ray Bradbury. És valóban.